Stella Hollmen - Egy lóbolond lány élete Vágtass, szárnyalj, szabad vagy, Éld az életed, nem tudod mi az utolsó napod,
Érezd a hajnalt, szóljon az odaadás dala. Érezd a könnyeket arcodon. Nincs ott senki.Csak Te és egy ló. -->Elolvasom!
Ez a cím mondat az MSN-en is fent van nekem. Én találtam ki, új ,,élményeimnek" köszönhetően. Mert hát tényleg nem érdemes élni, vagyis én nem mindig látom értelmét annak, hogy küzdj, de ne kapj semmit, hogy vágj aranyos és kedves pofát, aztán meg ne kapj választ, felesleges a semmiért a küzdenünk, hát miért is kell élnünk? Na ez még rímelt is. Hogy mi okom van itt filozófálni? Sok. Suliban minden jól megy. De ahogy hazatérek, minden megváltozik... vagyis amíg gyedül vagyok, addig nem. Aztán jön anyám, és kész, vége. Én nem csinálok semmit, ő sem csináll semmi rosszat, csak azt, hogy nem szól hozzám. Hát nem tudom mi baja van. Mindenesetre ez elég szarul esik. Ez eléggé kifáraszt, de így is elég fáradt vagyok, szóval.. xD Ez van. A mai nap jó volt... de 3 óránk is volt a rajz tanárunkkal, persze más más órák... :P
Érdekes módon még mindig nem jöttök... dehát ez van. Majd. Vagy soha. Dehát nékem mindegy, ti tudjátok.
ez már valami. d: illuminated ^^
2010.09.12. 19:06
2010.09.12
Nyugi, a címtől még nem vagyok részeg XD (hanem érted, há' tanulj meg rendesen angolul öcsém, vagy vegyél elő egy szótárat xP) Ez csak egy szám. Ma rengeteg dolgot csináltam, pedig jöttek papámék is... de jólvan, végül is leültem a gép elé, először a házim miatt, majd az oldimmal ténykedtem. Rengeteg friss lett, felraktam a menüt, a cseréket, közben írtam is egy menüt :D Ja, és új a design. Éljen, úgye? :D Most pedig megyek egy körmenetet a neten (vagyis hát képzeletbeli körmenetet, és lehet hogy holnap, mert nem maradhatok sokáig...), és szépen elmondom, mi folyik itt. És remélem már jönni fogtok rendesen. Thx előre is. Holnap pedig suli, kedden matek doga, egy hiba egyes... hülye tanár. Na mindegy. Aztán csütörtökre meg kell írnom egy fogalmazást... lassan hozzá kéne fognom. :) Nah mentem. Szijasztok. :D
Néha elgondolkodom, minek élek. Minek kell ezt a tetves életemet élnem...? Merül fel bennem, de tényleg csak ritkán. És mikor felmerül is azt gondolom, hogy azért meghalni nem akarok. Most is, ma, pont ma merült fel ez bennem. Miközben ész nélkül törlöm az orrom a zsepibe, a torkomon pedig hang szerű valamiket próbálok kipréselni, plusz közben levegőt is venni, mivel az orromon nem tudok, felmerül bennem ez a kérdés. Nem is az, hogy most minek élek, hanem hogy miért pont ebben a testben... egy tüdőbeteg (najó, csak athmás) testében, kinek nem csak hogy az ősz egy kínszenvedés és a tél, de amúgy is vannak gondjai. Ez elgondolkodtat. De ne mondd, hogy soha nem gondolkodtál azon, hogy miért vagy az, aki vagy. Végülis, ezeknek a mondatoknak különösebb értelmük az volt, hogy mármegint itt az ősz, és előjött az allergiám is... vagyis az athmám maradványa. Most úszok a takonyban, kb. xD Amúgy kész a dizim. Szerintem jó lett. Nem sokára felrakom, de egy baj van: még nem tudom, milyen CSS kód lenne jó hozzá. Majd meglátjuk. Minden bizonnyal az új dizivel a menü is felkerül. :)
minek írjak ha nem látogat senki??
2010.09.10. 15:20
2010.09.10
Hát ez van, nem jön senki. Nemis tudom, minek magyarázok itt. Ma is voltak úgy 1-n. Ez klassz. >< Na mindegy, aki olvassa a blogom, annak elmondom, hogy nemsokára új dizi lesz. Dehát kit érdekel? Na jó, még nincs az oldalamon semmi. De ha lesz se fognak jönni, én már tudom. A mai napról nem mesélke, mert ugyanolyan unott volt mint az átlagos sulis napok, kivétel az, hogy majdnem megfulladtam órán, nem kaptam levegőt, de a taár észre se vette. Dehát ez van. Már a pedagógusok sem a régiek. xD
u.i.: ehhez a bejegyzéshez nincs ép, mert nagyon rövid.
önismeret :d végre egy tényleg jó nap =)
2010.09.09. 15:02
2010.09.09
Mai nap kegyetlen jó volt. Először is irodalmon elvoltunk, közben tülkön ültem, hogy megmondják a fogalmazás témáit. Aztán nyelvtanon meg is mondták, mert az irodalmunk átnyúlott a nyelvtanunkba. Van két téma: egyik az hogy írjuk le külső és belső tulajdonságokkal a legjobb barátnőnket. Másik, hogy írjuk le, mit gondolunk a gyerekekről, a felnőttekről, és hogy mi a különbség köztük. Én az utóbbit választottam, szerintem értelmesebb téma. xD Alig várom, hogy a tanárom vágjon egy hátast... mert ez tuti jobb lesz, mint az eddigi fogalmazásaim. Aztán jött a tesi. Homorítás, felülés, hij dejó. Na nem baj, azért maximumot csináltam mindegyikből. :D Aztán matek, ami nem volt olyan uncsi, mert a tanár felét eldumálta. :P Azán jött az o.főnöki, ami díjnyertessé tette ezt a napot. Először is közölte velünk a háusz, hogy leszarja hogy eltörtük a képet. xD Vagyis lényegében ezt mondta. Aztán valami furcsa játékot kezdtünk el játszani, aminek az volt a lényege, hogy háusz mondott egy nevet, és az ő nevében kellett valami fogadalmat tennünk, amit szerintünk meg kellene fogadnia és csinálnia. A volt legjőbb barátnőm jól megkapta a magáét! Mikor ő következett a nevébe olyat mondtak, hogy: megfogadom, hogy visszafogom magam. megígérem, hogy nem leszek nagyszájú. Ja és azt is mondták, hogy nem lesznek kitűnők, és megbuknak. xD Aztán jöttem én. Mondom: jól van tudom, bukjak meg. XD De nem mondták. Síri csend.... elcsodálkoztam. Ennyire tolerálnak a többiek? Vagy csak nem ismernek eléggé? A volt legjobb bnőm mondott valamit az öltözékemről, de Debi jófej volt, és azonnal lehurrogta. Mondom köszike. :D ^^ Aztán evelin megszólal: megfogadom, hogy nem kérődzöm többé. Mindenki elkezdett röhögni, még énis majdnem leestem a székről (a kérődzéshez egy sztorim is van, de azt most nem mesélem el. :P), és akk mellém sétál háusz, és azt mondja: tudtommal a tehenek szoktak kérődzeni. Közben pedig megsimogatja a kezem. Én pedig közben megmutattam evelinnek a középső ujjamat (persze viccből, mi jóban vagyunk. :D) xD Aztán jött a kissé ápolatlan és csúnyácska osztálytársunk, az évi. Kedves becenevén: Breteve. Vagy Béla. Vagy Éces. xD Na mindegy, szóval a helyében kellett fogadalmat tennünk. És akkor megszólalok én: mostantól fürödni is fogok. XD És akkor mindenki ott röhögött, mint az állat, és megint csak kicsi hiányzott hogy kiessek a padból. xD Aztán jött András, becenevén Czida. És akkor a padtársam, Niki megszólal: mostantól fogat is mosok. xD És akk újabb röhögés. XD És így ment ez végig. :) Végül sajna kicsengettek... áhh ugy megharagudtam a csöngőre, pedig máskor nagy haverok vagyunk. XD A röhögés meghozta a kedvünket, és az ebédlőben, és hazafelé menet is röhögtünk. És sajnos hazaértem. Vagyis hát már elég fáradt voltam, de akkor is. :D Ez volt egyik legszebb napja a tanévnek. ^^
AJÁNLOM AZ OLDALT
