A történelem óra gondolom dögunalomban telik nálatok is. Akárcsak mindenhol. De talán a lovakért megőrülőknek a honfoglalás témakör mégis csak bejön. Hisz mit csináltak a magyarok egész nap? Lovagoltak. Mi volt a totemállatuk? Hát a ló (az őz és dámvad mellett)! Mivel jártak? Lóval. És még folytathatnánk a kérdéseket és a válaszokat napestig, hisz a magyarok történelme nagy részt a lovakról szól. De sajnos a történelem tanárokat ez cseppet sem érdekli, és néha ugye odavetik, mint tényt hogy ,,igen, a lovak voltak akkoriban az egyik legfontosabb tényezők és állatok, az élet kulcsa... de mondjátok, mi is az a jurta?!" és ez az a pillanat, amikor én legszívesebben a fejéhez vágnék valami nagyot és keményet. Itt a téma elkanyarodik, és pápá, pacik. De nem, nem, még sem szabad, hogy elfelejtsük, honnan származunk, a gyökereink milyen állatokkal, helyszínekkel, és egyebekkel függenek össze.... most főleg az állatokkal. És én most pedig megpróbálom bepótolni azt a részt, amit ha nem is hagynak ki, mert kismilliószor átismételjük, ugye, de mégis, valahogy a lényeg elmarad.
  Az ős magyarok mindennapjai. Míg ugye vándoroltunk ide-oda, a Kárpát medencéről pedig nem is mertünk álmodni, nem nagyon volt mit tenni, csak lóra szállni. Míg az asszonyok és gyerekek a kocsin ültek, a férfiak nagy részben a lovakkal ballagtak. De ez nem azt jelentette, amit most akár gondolhatsz, hogy a gyerekek és asszonyok nem tudtak lovagolni. Dehogy nem! Régen mindenki tudott lovagolni, ha nem is egy profi szintjén, de tudott. A gyerekek, mondhatni, előbb tanultak meg lovagolni, mint járni. De hát akkoriban fontosabb is volt. De nem csak vándorolni vándoroltak a lovakon. Azokon is vadásztak. Akkoriban egy számomra még jobb világ volt, mint most - persze, csak ha a ló és ember kapcsolatot nézzük. Gondolj csak bele, mindennap a lovadon ülsz, az ételed is ott eszed, azon alszol, ha úgy hozza az élet... micsoda kötődés alakulhat ki a ló és lovas között, nem igaz? Ha a ló érezte, hogy lovasa nyugodt, nem félt. Tudta minden gondolatát gazdájának, érezte az érzéseit, és ehhez nem kellett semmilyen mítikus hülyeség a gondolatvitelről. Ez csak puszta szeretet, semmi más. Puszta, sivár érzelem, mindenféle amerikai elmélet nélkül, amit számos filmben láthatunk (pl. Szellemekkel suttogó, meg egyéb ilyen típusú filmek).
  Letelepedtünk. Nem vándorolhattunk örökké. De attól, hogy most már mergmaradtunk a fenekünkön (idézet a tanáromtól), semmi nem változott. A lovak iránti szeretet nem múlt el. De az idő csak telt és telt, és a letelepedés csak halovány emlék volt, olyan halovány emlék, amit az ember már csak könyvekből olvashatott. De ez még mindig nem a 21. század. Vegyük azt a kort, mikor például az egri csata történt. Az nem volt már olyan régen, de azt sem mondhatjuk, hogy tegnap volt. Az egri ostrom idejében is lovak voltak. Olvastad az Egri Csillagokat? Minden bizonnyal igen. Ez az egyik történelmi alapú kötelező olvasmány felső osztályban. Ha emlékszel még rá, akkor tudod, hogy abban is mennyi ló volt... Itt-ott említették őket, és ez az ,,itt-ott" sokszor előfordult. Ott is tudott a főszereplő, Gergő lovagolni (Bornemissza Gergely), és még a legelején ott van, hogy alig 5 évesek, ha jól emlékszem, de Gergő elég ügyesen lovagol. Vagyis erre ki lehet következtetni abból, hogy egymaga lóra ül. Pedig manapság nem nagyon vannak akik 5 éves korukban már vágtáznak, stb. ... Legalábbis nagyon ritka, és inkább a lovas családoknál fordul elő, vagy azoknál, akik csak simán korán kezdtek lovagolni. Mivel manapság egyre többen a városba költöznek, a vidéki élet megélhetéseinek híján, az emberek még tizenéves korukban sem kezdenek el nagyon lovagolni, nem hogy ötévesen... Persze ez így konkrétan nem igaz, hisz a lovardák egyre többek mostanság, és a lovaglás és egyéb lovas sportok reneszánszukat élik. De ezek nem is igazi lovakat tesznek az ember lánya/fia alá, hanem ,,műanyag lovakat". Hogy ez mit jelent? Majd részletezem a Lovaglás témakörben, de most térjünk vissza a lovak múltjához az életünkben.
  A honfoglalás, letelepedés, és még jó pár évszázad - nem elég, hogy kitörölje a lovak iránti ősi vonzalmat és szeretet belőlünk. Vagy mégis? Bár mint mondtam, a lovaglás reneszánszát éli, ez leginkább a vidéki életre igaz. Persze említettem én lovardás dolgot is, de hát az más. Teljesen (de ebbe ne menjünk bele, azért.). Az emberek jól elvannak manapság a lovakkal, aranyosak, szépek, mondogatják. De a mai társadalom már nem tartja őket nagyra, legalábbis olyan nagyra nem, mint régen. Helyüket a mezőgazdaságban átvették a traktorok, kombájnok (szólj, ha rosszul írtam le). A közelekedés szinte ,,túlfejlődte" már magát is, manapság nem elég, hogy már kocsik vannak, de már beleöntöd a sült krumplihoz elhasznált olajt, és vrumm! mehetsz, vagy éppen ,,felrakod töltőre". Kezdjük elveszíteni a szálat magunk é a lovak között, lassan elfelejtjük nem csak pénz értéküket, de eszmei értéküket is. Szerencsére viszont vannak olyan emberek, akik máig lovásznak tanulnak, lovardát üzemeltetnek, lovakat tartanak, és jól. És nem csak ezek a személyek, de a mi lovashagyományaink is életben tartják azt a szeretetet, amelyet évezredek óta táplálunk egymás iránt ezzel a csodálatos állattal. A lovas bemutatók mind arra vannak, hogy a lóbolondoknak megmutassák, milyen volt az élet régen a lovak körül. Mert nem szabad elfelednünk: lovas nemzet vagyunk!